-c

Az alábbi jel-cseréket rendre végre kell hajtani:
    mit :   ( ) < > \ / ` ' ] [ } {
    mire:   ) ( > < / \ ' ` [ ] { }

-s

Az eredményből el kell hagyni a sor elején álló helyközöket.

ABCD 1234

szövegből ezt csinálja:

AAABBBCCCDDD AAABBBCCCDDD 111222333444 111222333444

Vagyis az mxn-es nagyítás minden jel helyébe annak nxm-es mátrixát teszi.

A "-mxn"-es kicsinyítés a "+mxn"-es nagyítás előtti állapotot állítja vissza. Pontosabban mondva: az 1., m+1., 2*m+1., ... oszlopokat ill. az 1., n+1., 2*n+1., ... sorokat hagyja meg.

1. 80 szélességben el kell férni az eredménynek, hacsak nincs az inputnak ennél hosszabb sora (az ls -C-nél max. 79 a default szélesség).
2. Oszlopfolytonosan kell elrendezni az eredeti sorokat. (Ez azt jelenti, hogy az eredmény oszlopait egymás alá rakva az eredeti szöveget kapjuk vissza, eltekintve az alább leírt "jobbról helyközökkel kiegészítés"-től.)
3. Ha van 80 jelnél hosszabb sor, akkor egyetlen oszlopba kell tenni a sorokat.
4. Az oszlopok azonos szélességűek, az oszlopszélesség a leghosszabb eredeti sor hossza. (Az ls -C így működik a Slackware-Linux 3.2 alatt)
5. Az utolsó kivételével minden oszlop  [(n+o-1)/o]  input sort tartalmaz, ahol "n" az input sorok száma, "o" az oszlopok száma, a szögletes zárójel pedig egészrészt jelöl.
6. A lehető kevesebb sorból áll az eredmény.
7. Ha egy input sor nem output sor végére kerül, akkor - amennyiben kell - jobbról helyközzel kiegészítve igazítsuk a leghosszabbhoz (az ls -C tabulátort is használ).
8. Az oszlopokat két helyköz választja el egymástól.
9. Az eredeti sorokból semmilyen információ ne vesszen el, ne legyen átalakítva.

Megjegyzések:

• Akárhány sorra vagy oszlopra nem lehet bontani egy szöveget. Nyolc sort pl. 1, 2, 3, 4, 8 sorra ill. oszlopra lehet bontani (a fenti szabályok betartásával), de 5,6,7 sorra ill. oszlopra nem.
• Az "e." szabály helyett ezt is írhattuk volna: Valahány utolsó kivételével minden eredmény sor  [(n+s-1)/s]  input sort tartalmaz, ahol "n" az input sorok száma, "s" a sorok száma, a szögletes zárójel pedig egészrészt jelöl. A(z egy oszloppal) rövidebb sorok száma  s*o-n , ahol "o" az oszlopok száma.
• A "g." szabály nem pontosan azonos a következővel: A rövidebb input sorokat jobbról helyközzel kiegészítve igazítsuk a leghosszabbhoz, és végül az eredménysorokról vágjuk le a sorvégi helyközöket (ezt is tehetnénk, de az ls -C sem teszi).

Írjon szűrőt, ami vagy a paraméterként kapott fájlt vagy a standard inputot dolgozza fel. Az input sorait hasonlóan kell hasábokba rendezni, mint ahogy az ls parancs az outputját a -C -w81 opció hatására teszi. A pontos szabályok:

1. 80 szélességben el kell férni az eredménynek, hacsak nincs az inputnak ennél hosszabb sora (az ls -C-nél max. 79 a default szélesség).
2. Oszlopfolytonosan kell elrendezni az eredeti sorokat.
3. Ha van 80 jelnél hosszabb sor, akkor egyetlen oszlopba kell tenni a sorokat.
4. Egy oszlop szélessége az oszlopban levő leghosszabb sor hossza (az ls -C is így működik az új Linuxokban).
5. Az utolsó kivételével minden oszlop  [(n+o-1)/o]  input sort tartalmaz, ahol "n" az input sorok száma, "o" az oszlopok száma, a szögletes zárójel pedig egészrészt jelöl.
6. A lehető kevesebb sorból áll az eredmény.
7. Ha egy input sor nem output sor végére kerül, akkor - amennyiben kell - jobbról helyközzel kiegészítve igazítsuk az oszlopbeli leghosszabbhoz (az ls -C tabulátort is használ).
8. Az oszlopokat két helyköz választja el egymástól.
9. Az eredeti sorokból semmilyen információ ne vesszen el, ne legyen átalakítva.

• Az előző feladat megjegyzései (értelemszerűen) erre a feladatra is vonatkoznak.
• Ha tesztadatokat készítünk az ls -C paranccsal, akkor az eredményének a tabulátorait az expand paranccsal alakíthatjuk helyközökké.

Formálisan leírva az input szerkezete a következő ("<TAB>" jelöli a tabulátorjelet):

fejlec1<TAB>fejlec2<TAB>...<TAB>fejlecm adat_11<TAB>adat_12<TAB>...<TAB>adat_1m adat_21<TAB>adat_22<TAB>...<TAB>adat_2m ... adat_n1<TAB>adat_n2<TAB>...<TAB>adat_nm

Az ebből kapott output szerkezete az alábbi legyen (a kettőspont után egyetlen helyköz van, az adatsoroknak megfelelő output blokkokat (teljesen) üres sorok választják el egymástól):

fejlec1: adat_11 fejlec2: adat_12 ... fejlecm: adat_1m fejlec1: adat_21 fejlec2: adat_22 ... fejlecm: adat_2m ... fejlec1: adat_n1 fejlec2: adat_n2 ... fejlecm: adat_nm

Feltételezhetjük, hogy a nem üres input fájl szerkezete jó (és van legalább 2 sora), erre vonatkozó ellenőrzést nem kell végezni, hibásnak tekinthető adattal akárhogy működhet a script.

Feltételezhetjük, hogy a "fejléc" adatokban nincs kettőspont.

Itt is feltételezhetjük azt is, hogy a nem üres input fájl szerkezete jó, erre vonatkozó ellenőrzést nem kell végezni, hibásnak tekinthető adattal akárhogy működhet a script.

A mátrix első oszlopában a szövegekben előforduló összes betűk álljanak, kisbetűként, (kód)ABC sorrendben. Mindegyiknek a sorában az egyes fájlokban való előfordulási darabszámai álljanak, a fájlok megadási sorrendjében. Vagyis egy sor egy betűnek, a 2., ... oszlopok egy-egy input fájlnak felelnek meg. (Tehát nullák is lehetnek a mátrixban, csupa nulla oszlop is, de olyan sor nem, ami az első oszloptól eltekintve csak nullát tartalmaz.)

Az elkészítendő Unix script paraméterei a szövegfájlok nevei. Az eredményt a standard outputra kell írni, az egy sorban levő információkat egy-egy helyközzel kell egymástól elválasztani.

A mátrix első oszlopában a szövegekben előforduló összes szavak álljanak, csupa kisbetűkkel, (kód)ABC sorrendben. Mindegyiknek a sorában az egyes fájlokban való előfordulási darabszámai álljanak, a fájlok megadási sorrendjében. Vagyis egy sor egy szónak, a 2., ... oszlopok egy-egy input fájlnak felelnek meg. (Tehát nullák is lehetnek a mátrixban, csupa nulla oszlop is, de olyan sor nem, ami az első oszloptól eltekintve csak nullát tartalmaz.)

Az elkészítendő Unix script paraméterei a szövegfájlok nevei. Az eredményt a standard outputra kell írni, az egy sorban levő információkat egy-egy helyközzel kell egymástól elválasztani.